Szekszárdi Lajosnét az Ostorosi Hagyományőrző és Nyugdíjas Klub vezetőjét kérdeztük

Az Ostorosi Hagyományőrző és Nyugdíjas Klub egy önsegítő, önszerveződő csoportosulás. Mikor, hogyan jött létre, kinek volt az ötlete?

Még Kisari Zoltán polgármester úr ötlete volt. 15 évvel ezelőtt meghívást kaptunk az Ostorosi Baráti Kör megbeszélésére Kolozsvári Tibornéval együtt. Ezen a megbeszélésen kért fel az akkori polgármester arra, hogy próbáljak megalakítani egy klubot, hiszen akkor már 24 éve dolgoztam az Öregek Napközi Otthonában, sok tapasztalatom volt a nyugdíjas korosztály minden örömével, bánatával kapcsolatosan, és sokat tanultam az otthon tagjaitól a helyi szokásokról, hagyományokról. Ugyanezen a találkozón felmerült az is, hogy a megalakuló klub feladata lenne a Szüreti Beharangozó megszervezése. Már abban az évben, azaz 2003-ban, a találkozón jelenlévőkkel közösen meg is szerveztük ezt. Nagyon jól sikerült, sok helyről, Egerszólátról, Szalókról, Novajról is hívtunk vendégeket. „Hivatalosan” ugyanennek az évnek a végén alakultunk meg, egy nagyon szép Mikulás ünnepség keretében. Az alapító tagok Kolozsvári Tiborné, Sós Istvánné és jómagam voltunk. Rövid időn belül a tagjaink száma elérte a 65 főt.

Mi volt a megalakult klubnak a legfontosabb célkitűzése?

Olyan közösséget létrehozni, amely összefogja a nyugdíjas korosztályt és programokat szervez nemcsak saját részére, hanem az egész község számára.

Hány tagja van jelenleg a klubnak?

30 tagunk van, akikből 25-en aktív tagok, de a tiszteletbeli tagok is alkalomszerűen részt vesznek közös tevékenységeinkben.

Milyen gyakran találkoztok?

Heti egy alkalommal tartjuk klubfoglalkozásainkat, de ha nagyobb programra, rendezvényre készülünk, akkor ennél gyakrabban.

Hogyan telnek a klubfoglalkozások, ill. milyen programokat szoktatok szervezni?

Klubfoglalkozásainkon, vagyis, amikor csak mi, a tagok találkozunk, születésnapokat, névnapokat ünnepelünk, Mikulás napi és karácsonyi, kézműves foglalkozást tartunk, jókat beszélgetünk, törődünk egymással, és felkészülünk a nagyobb rendezvényeinkre, hiszen rendszeresen szerveztünk és szervezünk minden évszakban az egész falut megszólító programokat is.

Minden év februárjában elmaradhatatlan esemény a FARSANGI MULATSÁG, tavasz végén meg a MÁJUSFAÁLLÍTÁS.

3 éven keresztül szerveztük meg az OSTOROSI LAKODALMAST, és ezt szeretnénk a jövőben is megvalósítani, amennyiben találunk lelkes, fiatal közreműködőket.

10 éven át mi gondoskodtunk a SZÜRETI BEHARANGOZÓRÓL, amelynek megszervezésébe besegített az egész falu. A kb. 150 főből álló felvonulók majd’minden utcába bementek, ahol szívélyes vendéglátásban volt részük. Volt olyan felvonulás, mikor traktorokkal és lovakkal is csatlakoztak mind az ostorosi, mind a meghívott vendégek. Nagyon sokan segítettek és/vagy részt vettek a faluból, a környékről, sőt, még Budapestről is. A későbbiekben ennek a szerteágazó programnak a megvalósítását átadtuk a nálunk fiatalabb tagokból álló Ostorosi Asszonykórusnak.

Programjaink közé tartozik a KUKORICAFOSZTÁS is. Idén szeretnénk, ha az óvodások és iskolások, családok is részt vennének, hogy ismerjék még ezt a szép hagyományt, és kalákában fosszanak meg egy-egy kukoricacsövet jókedvű dalolás és bográcsozás közepette. Egyébként régebben szerveztünk FÖZŐVERSENYT és mi magunk is részt vettünk különböző versenyeken, ahonnan nem egyszer díjakkal, kupákkal tértünk haza. Pl. Sarudon, az Aratófesztiválon, az aratóversenyen és a pogácsasütő versenyen arany, ezüst és különdíjat szereztünk több alkalommal. Gondolkodtunk is azon, hogy valószínű érdemes lenne feleleveníteni ezt a programot, egy jó kis családi főzőversenyt szervezni.

Évek óta programjaink közé tartozik a BÜKKALJAI KŐKULTÚRA TÚRÁZÓINAK A VENDÉGÜL LÁTÁSA is, akik a félnapos túrát (amikor a Csúnyamunkát is érintik) az ostorosi tájpincénél zárják, amikor mi finomságokkal várjuk őket.

 

Milyen segítséget tudtok igénybe venni?

 Állandó, rendszeres székhelyünk és több programunk színhelye az önkormányzat fenntartásában működő Rédei Miklós Közösségi Ház. Az ott dolgozók segítségét is folyamatosan kérhetjük, és ez nagyon nagy szó! Sok segítséget kapunk az önkormányzattól a nagyobb programjaink során is, de támogatóink között tudhatjuk az Ostorosbor Zrt.-t, a Novaj-Ostoros Vadásztársaságot, az Ostorosi Hegyközséget, és még sok vállalkozót, magánszemélyt, ostorosi embereket. Segítségüket ezúton is nagyon szépen köszönjük!

 

A ti gondozásotokban van az önkormányzati hivatal közelében található tájpince is…

Így van. Az önkormányzat biztosította ezt számunkra. 16 éve uniós pályázatból került felújításra, amelynek a berendezését a falu lakossága adta össze. A tájpince valamikor barlanglakás volt, a ’60-as években költöztek ki belőle. Többnyire úgy is van berendezve, mint amikor élt benne egy család. A szép átadó ünnepség egy szép alkalomhoz kötődött. Akkor fogadtuk először testvértelepülésünkről, a Lemhényből érkező vendégeket. De, emlékszem, német vendégeink is voltak. És mi bemutattuk, a szabadban készítettük el két helyi, tájjellegű ételünket, a kompérost és a muhit.

A tájpince előzetes egyeztetés alapján látogatható a járványügyi tiltások feloldása után. Szeretettel várom az érdeklődök hívását a 30/ 395 5322 –es telefonszámon!

 

Milyen más klubokkal tartjátok a kapcsolatot?

Mára már hagyománnyá vált a környékbeli településekkel való kapcsolattartás, de távolabbi klubokkal is rendszeresen szerveztünk, szervezünk közös programokat. Novaj, Eger, Maklár, Kisnána, Budapest, Kazár, Mónosbél településeken működő klubok mind-mind partnereink. Sőt, Kék község is, ahonnan származom, innen kerültem ’71-ben Ostorosra. Többször vettünk részt közös kirándulásokon, nagyon sok kulturális élményben volt részünk az évek során. Színházba, múzeumokba, kiállításokra jártunk. Voltunk Esztergomban (Párkányba is átmentünk), Budapesten, a Parlamentben, körbehajóztuk a Margit-szigetet, megnéztük a Feszty körképet Ópusztaszeren stb. … sok-sok elmondhatatlanul szép élmény, emlék van a birtokunkban.

 

A klubnak van egy önálló tánccsoportja is, az Ostorosi Zsályák (vezetőjükkel, Kolozsvári Tibornéval szintén készíteni fogunk interjút – szerk. megj.) és időnként dalos csoportként is bemutatkoztok egy-egy rendezvényen.

 A klubnak van egy dalárdája is, mi magunk szerveztük ezt is, nincs kórusvezetőnk. A felkérésekre közösen megyünk, az egész klub. A dalárdában benne van mindenki, a táncosok is. A tánccsoportban a klubtagok közül csak a fiatalabbak.

 

A világjárvány elszigetelt benneteket egymástól. Hogyan tartjátok jelenleg a kapcsolatot?

A telefon és az internet csökkenti valamelyest a személyes találkozás hiányát. Szerencsére jónéhányan közülünk kezelni tudjuk a számítógépet, a Facebookon is jelen vagyunk, így átadjuk egymásnak a fontos híreket, mindenkiről tudunk mindent, folyamatosan figyelünk, vigyázunk egymásra! És az önkormányzattól is sok figyelmet, törődést kapunk, és ez igazán jó, megnyugtató érzés!

Úgy gondolom, mi szerencsések vagyunk, hogy vidéken élünk. Könnyebben be tudjuk tartani a járványügyi szabályokat, mert nem vagyunk panelbe zárva. Aktívan telik mindannyiunk élete, mert ilyenkor a kert bizony sok elfoglaltságot ad. Nekem nagyon jó szomszédjaim is vannak. Olvasok, tévézek, kertészkedem. Ki fogjuk bírni ezt az időszakot!

 

Tervek?

 Mielőbb személyesen találkozni mindenkivel… megölelni egymást, egy jót beszélgetni és megvalósítani mindazt, amiről az előbbiekben szó volt.

 

Ostoros, 2020. 05.11.

                                                                                                                                                             RMKH